Miért várom el azt, hogy barátkozzanak v keressenek engem, mikor énse teszek semmit azért, hogy barátaim legyenek...Talán egy valakit ismerek aki,úgy igazán ismeri azt a valóságos önmagamat, amit senki más....
A lehető legtöbbet tud rólam, a mi a kedvenc színemtől, a mitérzekig........
Soha senki nem fogja úgy megtanulni, vagy meglátni azokat a reakciókat és érzelmeket amiket én kitudok fejezni...
Soha senki nem fogja jobban látni, mikor vagyok szomorú és mikor vagyok boldog...
Soha senki nem fog rólam többet tudni mint. Ő a leges legjobb barátom aki már óvoda óta hallgatja a hülyeségeimet, tudja az összes gondolatomat, meghallgatja a bajaimat, és elfogad a hibáimmal együtt úgy ahogy vagyok.
Eddigi életem során, mindig ott volt mellettem és mindig tudtam, hogy neki elmondhatom azt,amit félve merek kimondani....
Mennyi mindenen átmentünk együtt...éveken keresztül és még most is a Mai napig itt van melletem, és fogja a kezem ha baj wan....
Nem bízhatok meg olyanban, akit tudom, hogy tovább adja azt amit érzek, és elárul, hogy csalodjak ujra....
Szeretem.....szeretem azért, mert mikor senki nem volt melletem, Ő ott volt, szeretem azért, mert mikor rossz kedvem wan Ő egyből észreveszi, szeretem azért, mert egy szavamba se kerül és tudja, hogy mire gondolok....
Örülök, hogy mégis elmondhatom magamról, hogy van egy olyan társ melletem aki végig kisérte az utamat, és akárhányszor összekaptunk vagy veszekedtünk vagy csúfoltuk egymást, Még mindig a Mai napig egymás mellett vagyunk, röhögünk, beszélünk, és elmondom neki azt amit még énis félve merek kimondani....
KöSzönöm, hogy vagy. és hogy mellettem vtál...egy olyan ember, aki soha nem hagy el, és akit érzem, hogy még 20 év múlva is felhív és megkérdi azt: Mi a baj.......:)
