2012. május 18., péntek

Nem talállak úgysem másban, hidd el, bármerre is jártam. nem segít SEMMI !

Talán most jövök rá h az idő milyen gyorsan is repül.. lassan 1 éve a tavalyi szilveszterhez.. nem igazán jut eszembe esetleg emlékek amik bevillanak..néha " talán a mostani kapcsolatomhoz se tudok sok mindent fűzni.. azt hittem "az a dolog" ami 2 ember közt történik szorosabb
érzelmeket hagy maga után ..
nem hagyott.. vagy még nem érzem.. hiányozna már de nincsenek azok érzések mint régen.. mikor mindent beleadtam mikor mindent elhittem mikor kikapcsoltam és csak éreztem..
sajnálom h nem vele találkoztam 1 évvel ezelőtt ő megérdemelné..
néha sajnálom néha nem.

megváltozott minden !  párkapcsolat  ................
olyanokat tenni amineek semmi értelme? kinek kell bizonyitani? kinek kell megmutatni ? le szarja mindenki mivan veled !
nem kezdeném újra. ! nem hiányzik mint személy !
a naplozott beszélgetések.. jobb lenne mindet kitörölni de nemtudom megtenni.. havonta 1x elkezdem nézegetni és  ...





Nem szoktam elmondani senkinek  mit is érezek valójában most se teszem meg..
nem tudom mi változna ha elmondanám az érzéseim másoknak.. csak sajnálatot látnék a szemükben .
nem értem miért kell mindennek vége lennie .. minden dolog elkezdődik de hol van az leírva, hogy mind azoknak a dolgoknak ami jó és szükséged van rá egyszer megszűnik..
nem akarod hogy vége legyen , vagy csak nem készültél fel rá, mert te érzed, hogy ennek még nem kell hogy vége legyen..
már rég meg kellett volna tanulnom, hogy nem szabad mindent elhinni amit mondanak.. már rég megtanították..
vak voltam.. vagy inkább csak megint azt láttam amit akartam és nem vettem észre a valóságot..
Honnan Tudod hogy valaki tényleg annyira szeret téged, hogy nem tud elhagyni? 

 _______ sehonnan...
talán senki nem tudja, csak bízik benne hogy szeretik és nem félnek attól hogy elhagyják ...

én is csak bíztam benne. hisz anélkül nem lehet szerelmes egy ember.

nem ez az első .. már átéltem nem rég. akkor jobban fájt. akkor azt hittem, hogy a 'vége'  szó tényleg azt jelenti hogy fel kell adjuk az álmainkat amikben Ő is szerepel és nem lesz több gondolat csak a hiány amit maga után hagyott ..

nincs olyan,hogy vége. mert mindig mindent el lehet érni. mert én soha nem adom fel !
... múltkor sem hagytam hogy elhagyjon, mert tudtam,hogy ennek itt nincs vége. és tényleg nem volt. mindenkit meg lehet szerezni valamilyen módon.

azt hittem.. azt hittem Isten célt tűzött ki elém, hogy ne adjam fel mert tudta h nem akarom, hogy mással legyen, és hogy mást szeressen.
visszakaptam.
nem szeretett már és én mégis elértem,hogy velem legyen...

aztán idővel rájöttem.. a szerelmet nem lehet erőltetni.
 hiába a hely a szívedben ami neki van lefoglalva, és nem tudod Őt elengedni, muszáj..

csak a saját érdekemet néztem megint. hisz az hogy velem volt csak nekem volt jó. neki már nem..
csak az érdekelt, hogy én boldog legyek és mivel boldog csak vele tudok lenni így addig erőltettem míg vissza nem kaptam.
nem tudom Ő mit érez. egy ideig elhiszi, hogy mi összetartozunk. aztán már nem....
most már értem.. nem küzdök tovább egy olyan szerelemért ami egy oldalú..
talán majd rájön mit dobott el ___ talán nem !

hiába tudnám visszakapni megint ha már soha nem fog úgy szeretni mint azelőtt..
ezért nem irok már neki vagy küzdök érte mert felesleges.
tudom hogy csak az első pár hét fájdalmas. de kellemetlen ezt átélni erőltetni egy olyan kapcsolatot ami már régóta nem megy csak a megszokás miatt..

Nem találok már szavakat de tudom. jobb így. hisz meddig kellett volna álmokba ringatni magamat hogy ő szeret engem. Örülök h Ő maga döbbentett rá arra, hogy jobb ha most nem küzdök már és békén hagyom akármennyire is fáj jobb lesz így !

Vége " nem is az élet dönti el, nem is a sors és nem is az akit szeretsz. ha nem Te magad. mert akkor van csak vége, ha már eldöntötted magadban te is, hogy tudod h nem akarsz tovább küzdeni érte, és elfogadod azt hogy már te se akarod ezt. akkor van igazán vége mikor ha meglátod már nem látsz benne mást csak egy embert akit anno szerettél és nem felejted el soha :)

2011. augusztus 17., szerda

Búcsúzni könnyű feledni nehéz,
mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.

Meglehet hogy
könnyen nevetve búcsúzunk
mégis fájni fog ha újra találkozunk.


Nem tudja senki hogy erről ki tehet. de akkor majd búsan lehajtod fejedet.
Megállnál
ezerszer. ám mégis tovább mész, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz..

2011. július 29., péntek

http://www.youtube.com/watch?v=owsiC7Uay9A


Nem is tudom, hogy hogy.. de talán eddigi életem mostani legnagyobb mélypontjában vagyok..
leírhatatlan érzések fognak el nap mint nap.. óránként változó hangulat ingadozások.. a lelkem darabokban.. próbálom felszedni őket de nem megy..
mondhatnám hogy tönkretettek.
éveken keresztül azon voltam,hogy soha senki ne kerüljön közel hozzám, hogy soha senki ne tudjon megbántani vagy csalódást okozni.. éveken keresztül védtem magam de rájöttem, hogy nemsikerült..
tudom, hogy elmúlik, tudom hogy 1 idő után enyhül majd minden.. kegyetlen!
. olyan megfoghatatlan elpusztithatatlan érzés .mint 1 árnyék ami folyton követ és ottvan a nyomodban ami minden percben suttog valami fájdalmasat a füledbe..
zúg a fejem. máár lassan megtudnék örülni a hangoktól ami minden nap kisért..
nem segít semmi. nem segítenek emberek.nem segít a társaság nem segít semmi. hisz szerintem ami segíteni tudna pont az okozza a fájdalmat amit érzek..
soha nem éreztem milyen ha valójában cserben hagynak.. ha ugyan azt kapom vissza amit én adtam másnak.. ha nemtudod szeretni azt az embert aki téged szeret..
.most én vagyok az az ember akit nem tudnak szeretni.. talán soha nem gondoltam bele milyen annak az embernek akinek én okoztam ezt a fájdalmat.. ma már tudom. azt mondják te nem érezheted másnak a fájdalmát.. de érezheted azt ha ugyan azt érzed amit ő akkor..
szánalmas a világ ami tönkre tesz.
gyötrelem ami körülvesz. hiába futok el mindig velem marad. akárhol vagyok mindig érzem.akárhova megyek .mindig látom!

azthiszem ha ez igy megy tovább tönkrefogokmenni. de tudom hogy tovább kell lépni és hogy ebben semmi " más " nem segít. hisz az csak párnapig tart. azt az érzést amit akkor érzek,hogy nincsen semmi baj és hogy minden jó aztán ujra tönkre megy minden..
nem várok sokat az élettől. csak alap dolgokat .. talán, azt hogy valakinek kölcsönösen fontos legyek. hogy valakinek én legyek az élete a mindene..

nemértem. emberek miért kapnak megmindent és miért esik minden csak ugy az ölükbe . miért jobbak nálam? mivel érdemelték ezt ki ?és ha ez igy van akkor nekem mit kell tenni érte hogy megkapjam ugy mint bárki más? mit vár tőlem az élet?

kezdek kételkedni a sorsban és abban,hogy mindenkinek megvan rendelve mit tegyen!
feladtam már.nemküzdök tovább.. báár igazábol szerintem nem is küzdöttem.nemküzdök olyanért ami tudom hogy felesleges.. hisz miért küzdjek azért amit nem lehet elérni. amit nem irányithatsz ? azt hogy más,hogy nézzenrád. vagy hogy szeressen téged.. :)

belefáradtam kételyes dolgok üldözésébe. lassan saját magamat kezdem üldözni.. üldözni a saját életem elől.. talán ahhoz a ponthoz értem, hogy nem tudok mást kérni valamire addig amig én se tudom, hogy mit akarok. ezért nem teszek semmit. csak szenvedek az életben addig mig jön valami új és más ami kizökkent ebből az állapotbol és megismertet velem valami újjat és jobbat.. de addig ezmarad.mert én ezt érdemlem ezt kapom és ezt kell elviselnem !

(...) Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy"(....)

2011. május 11., szerda

Igazán csak akkor érezheti az ember, hogy boldog, ha volt már olyan szomorú, hogy el is felejtette, milyen érzés boldognak lenni.


Emlékek .. az emlékek azok ami tönkre teszi az embert..
A múlt amit nem lehet elhagyni mint 1 kesztyűt télen.. a múlt ami pokollá teszi az életed..

Lehetetlen. ! lehetetlen mindent magunk mögött hagyni és úgytenni mintha megsem történtek volna azok a dolgok..
Ha akkor és ott boldog vagy miért kell otthagynod ? miért kell befejezni ?
Azt mondják hogy a boldogság és a fájdalom egyensúlyban van .. szerintem hazudnak !
a fájdalom mindig is több volt.. ha már elkezdtem izlelni a boldogság valódi ízét az élet igazságtalannak tartotta és elvette tőlem..

Nem bírnám leirni azt, hogy hányszor tett tönkre az élet.. de felálltam. és most is talpon vagyok..
Rájöttem mostanában valamire.. Mindig mosolygok másra, aaztán bele néztem a tükörbe és nemtudtam.. nemtudtam magamra mosolyogni ..
- sőt nem is magamra.. inkább az életemre.

Már nem is tudnám azt mondani, hogy fáj.. mert hozzá szoktam :)
Régebben attol féltem igazán, hogy szerelmes leszek és elhagynak.. ma már ott tartunk, hogy nem szerelmes még boldog se merek lenni..
. ha meglátják az emberen,hogy boldog azt mindig el akarják tőle venni.. a boldogságot amit te nem kaptál meg..
minden ember önző. hiába mondja, hogy nem.. ha 2 ajtó lenne ráirva ezekkel a feliratokkal :
1. Út a boldogságomhoz 2. Út ahhoz, hogy mást boldoggá tegyél

te melyiket választanád ??
....
igen . ember vagy. ember aki alakitja a sorsát épp ahogy tudja..

Már haragudni se tudok azokra akik melletem boldogak.. nem érdekel többé :)

A holnap az ugyanolyan ocsmány, mint a tegnap, sőt, ha lehet, akkor még rosszabb. Tudniillik a tegnapot már túlélted. De a holnap, az mindig előtted van.

2010. október 26., kedd

itthagytál..


elvesztettem.. az elmúlt 16évemben ott volt.. része volt valaminek, EGY valaminek egy családnak..
visszaemlékeztem, hogy mennyi mindenen keresztül mentem, de ekkora tragédián még soha.
ma ott álltam felette, miközben én néztem fel rá egész életemben..
súgni akartam, hogy csak ő hallja: szeretlek. ne hagyj el .. de késő,
.ott feküdt előttem. hideg volt és fehér,nem úgy láttam mint mindig.. nem mosolygott, nem nevetett úgy rám mint akkor mikor együtt voltunk és hülyéskedtünk a leghülyébb vicceinken..

.ma ott álltam, de ő nem nézett rám... és nem is nézhet rám soha többet...
több mint 700 embert ha láthattam ott, de csak néztek.. nemtudták mi az a sajgó fájdalom amit ott éreztünk, hisz elment nem egy kis időre, örökre. ..

becsuktam a szemem , nem akartam sírni hisz ő nem akarná, hogy sírjak..
de kinyitottam. velem szemben állt életem egyik legfontosabb embere apa. láttam kipiroslott szemeit, és a reszkető kezeit, ahogy csak bámult maga elé a hófehér koporsóra..
vajon mire gondolhatott akkor? látni a könnyeket kifáradt arcain, átfagyott testét ami azt mutatja, hogy nem teljes már.. elvesztett egy embert a testvérét.
mellettem anyának reszkető testét kellett fognom, átélni azt a kínt, hogy mindketten szenvednek, de nem tudok segíteni.. végig kellett néznem, hogy előttem esnek össze...

sírtam. a könnycseppek már égették az arcomat, és a testemben nem éreztem semmimást csak egy nagy tátongó lyukat.. egy lyuk amit soha nem lehet betömni...
fájt. felolvasták, hogyan búcsúzna el tőlünk, de én nem egy papírtól akartam hallani, én az Ő szavait akartam hallgatni..
nem ölelhetem meg és nem nyomhatok puszit az arcára..
a szél egyre erősebben kezdett fújni, és mindvégig úgy éreztem, hogy ott van köztünk végig ott volt mellettem..
erősen csípte az arcom, nemvolt mi felmelegítse.. megöleltem anyát és azt súgta a fülembe : Ő már egy jobb helyen van..
.nem akarom,hogy jobb helyen legyen, azt akarom,hogy itt legyen mellettem.. :(

egy gyászoló tömegben álltam, de egyedül voltam ..... a csend felemésztette a levegőt aztán egy sárga rózsa kiesett kezemből a földbe rakott koporsóra, felnéztem az égre becsuktam a szemem és halkan elköszöntem tőle..

elment. miért vérzik így a szívem a sanyargó szomorúságtól, és miért fájnak szemeim egyetlen könnycsepptől.. miatta. egy olyan ember miatt akit soha nem fogok elfelejteni, mert örökké ott él tovább a széttört szánalmas szívemben, ami nélküle mindig is hiányos marad.. (U)
. nyugodj békében ..














2010. október 15., péntek

vége.

Nem tudok több szót, vagy szinonimát leírni a " csalódott " szóra.
Csalódni az életben, legfőképp az emberekben..
Tudom,sok hibát elkövettem, de azt nem érdemlem meg,hogy ilyen szinten kibeszéljenek..:)
Szeretem a barátaimat, de nem tudom már kik nevezhetőek annak..
.Hogy szerettem-e valaha is valakit ? .igen

és nem az akit bebeszéltem magamnak,aki miatt 2 évig szenvedtem..
hanem azt,aki miatt több évig fogok még szerintem..
.1 hiba után, már elfelejtette mindenki azt mennyi mindent tettem..
Most értem el ahhoz a ponthoz, hogy nem más érdekeit nézem,hanem hogy mi jó nekem..
Belefáradtam az emberek folytonos kavarásaiba.. a szavak súlyosságának következményeibe..
Barát az aki minden hibád ellenére is szeret?..
nincsmit elvárnom az emberektől.. befejeztem.! vége.: