2010. január 20., szerda

elfolytom magamban a bánatot, hogy nelássák rajtam a szomorúságot....

Szereted...
.vele akarsz lenni, a szemébe akarsz néznii, megakarod fogni a kezéét, megakarod csókolni, érezni azt, hogy Ő veled wan....
Azt, hogy pillangók repülnek a hasadban, és valami gombóc nyomja a torkod mikor odabújik hozzád, és azt mondja: szereTlek...
Szeretlek... ami azt jelenti, hogy olyat érzel amit eddig soha, ami felemelő,és egy iszonyat jó érzés végig fut rajtad mert tudod és érzed, hogy az aki neked most a legfontosabb veled wan...
De nemszeret.... nem akar veled lenni, nem akar hozzád bújni, nem mondja azt, hogy szereTlek...
.otthon ülve arra gondolni, hogy most mit csinál vajon?. kivel wan?. mikor beszélhetek vele újra....?
Nem szeret. a legnagyobb fájdalom a világon ha szeretsz valakit, ha belehalsz abba a sikító fájdalomba ami körül vesz téged, ami percenként az agyadban jár, amiért nem tudtsz aludni, amiért szomorú vagy...hogy nem érzed viszont Azt amit te érzel....
A szíveem egyik fele vérziik, hisz darabokra hullott szét....
Nem izzad lelkedben a fájdalom tükre, amikor a szél arcodat fújja....
Halovány arcomon sűrűn gurulnak a könnyek... szememet véresre dörzsöltem már...
Te nem látod.! Nem érzed!... nem veszed észre a körülötted forgó világ fájdalmáát...
Tűrtem, vártam, reménykedtem de mind hiába, hisz még most se vagy enyém...
Feladtam...1 csöppnyi reményem maradtmár csak, azis, hogy majd más lehet megtalál...
Télwan. a hideg süvíti testemet és szívemet... nincs ami felmelegítenéé...
.jeges virágok nyílnaak már csak. a dérben könnycseppem is megfagy...
A sok sóhaj, gondolat és álom... mind oda veszett máár...nincs miért felkelnem. nincs miért élnem..
Mikor felnézek az égre a csillagokat látom, próbálok emlékezni mien volt régen...mien volt akkor, mikor még énis jelentettem valamit neked...
De gondolataimat lassan köd borítja be, nem emlékszem már........ csak a nevedre!
Perzselt szívem, égett a vágytól... elmult már a láng csak füstje maradt hátul...
Nehéz nekem nem sírni, nem gondolni Terád, mikor tudom, hogy lenne még mit beszélni, lenne még kis időm hozzád...
De nem lehet. Nincs már időő...... még 1 év?
Kárba veszett mindaz, amiért annyit szenvedtem?
Nincs már idő, nincs már láng, nincs már remény, nincs már könnycsepp....
Az a szó, hogy SzereTlek . véget ért és eltűnt a fájdalom és csalódás rengetegében.....
(L) Robiika (L) :'(


Egyedül játszol tovább
Dallam vagy mely a fülemben cseng
Érzés vagy, mely a szívemben rezzen
Barát vagy, mert az élet így akarta
Egy álom, amiből nem akarok felébredni mostan

Tenném a kérdést, de nem merem
Mert csak barátként kellek neked
Szívem tudta rég hogy ez a helyes
De valahogy nem tud nyugodni döntéseden

Keresi a választ, amit megkaptam
De nem értem tetteinket
Játszunk, mint szellő a tavaszi réten
Széttéped érzéseimet rejtet kérdéseiddel

Neked sem jó ez így ne mondd, hogy nem fáj
Nem kértem semmi mást csak egyetlen szívdobbanását
Őszinte érzéseket, igaz cselekedeteket
Talán az én hibám hogy hittem neked

Pedig megmondtad nem vagy jó
De harcoltam hisz nem hittem el a szót
De most már elhiszem, sőt el kell, hogy engedjelek
Tönkre tettünk érzéseimet

Hibásak vagyunk, mind ketten csak nem látod
Hogy én, lassan de biztosan elfeledlek
Barátként foglak kezelni és érezni is fogod
Hogy a játékot egyedül kell tovább játszanod