Nem is tudom, hogy hogy.. de talán eddigi életem mostani legnagyobb mélypontjában vagyok..
leírhatatlan érzések fognak el nap mint nap.. óránként változó hangulat ingadozások.. a lelkem darabokban.. próbálom felszedni őket de nem megy..
mondhatnám hogy tönkretettek.
éveken keresztül azon voltam,hogy soha senki ne kerüljön közel hozzám, hogy soha senki ne tudjon megbántani vagy csalódást okozni.. éveken keresztül védtem magam de rájöttem, hogy nemsikerült..
tudom, hogy elmúlik, tudom hogy 1 idő után enyhül majd minden.. kegyetlen!
. olyan megfoghatatlan elpusztithatatlan érzés .mint 1 árnyék ami folyton követ és ottvan a nyomodban ami minden percben suttog valami fájdalmasat a füledbe..
zúg a fejem. máár lassan megtudnék örülni a hangoktól ami minden nap kisért..
nem segít semmi. nem segítenek emberek.nem segít a társaság nem segít semmi. hisz szerintem ami segíteni tudna pont az okozza a fájdalmat amit érzek..
soha nem éreztem milyen ha valójában cserben hagynak.. ha ugyan azt kapom vissza amit én adtam másnak.. ha nemtudod szeretni azt az embert aki téged szeret..
.most én vagyok az az ember akit nem tudnak szeretni.. talán soha nem gondoltam bele milyen annak az embernek akinek én okoztam ezt a fájdalmat.. ma már tudom. azt mondják te nem érezheted másnak a fájdalmát.. de érezheted azt ha ugyan azt érzed amit ő akkor..
szánalmas a világ ami tönkre tesz.
gyötrelem ami körülvesz. hiába futok el mindig velem marad. akárhol vagyok mindig érzem.akárhova megyek .mindig látom!
azthiszem ha ez igy megy tovább tönkrefogokmenni. de tudom hogy tovább kell lépni és hogy ebben semmi " más " nem segít. hisz az csak párnapig tart. azt az érzést amit akkor érzek,hogy nincsen semmi baj és hogy minden jó aztán ujra tönkre megy minden..
nem várok sokat az élettől. csak alap dolgokat .. talán, azt hogy valakinek kölcsönösen fontos legyek. hogy valakinek én legyek az élete a mindene..
nemértem. emberek miért kapnak megmindent és miért esik minden csak ugy az ölükbe . miért jobbak nálam? mivel érdemelték ezt ki ?és ha ez igy van akkor nekem mit kell tenni érte hogy megkapjam ugy mint bárki más? mit vár tőlem az élet?
kezdek kételkedni a sorsban és abban,hogy mindenkinek megvan rendelve mit tegyen!
feladtam már.nemküzdök tovább.. báár igazábol szerintem nem is küzdöttem.nemküzdök olyanért ami tudom hogy felesleges.. hisz miért küzdjek azért amit nem lehet elérni. amit nem irányithatsz ? azt hogy más,hogy nézzenrád. vagy hogy szeressen téged.. :)
belefáradtam kételyes dolgok üldözésébe. lassan saját magamat kezdem üldözni.. üldözni a saját életem elől.. talán ahhoz a ponthoz értem, hogy nem tudok mást kérni valamire addig amig én se tudom, hogy mit akarok. ezért nem teszek semmit. csak szenvedek az életben addig mig jön valami új és más ami kizökkent ebből az állapotbol és megismertet velem valami újjat és jobbat.. de addig ezmarad.mert én ezt érdemlem ezt kapom és ezt kell elviselnem !
(...) Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy"(....)
